Kedves Rita, ha Orbán kézcsókja „abuzálás”, akkor, mondja már meg – Magyar Péter esetei micsodák?

Most, hogy az összellenzéki ilyen-olyan gyülekezetek, mozgalmak, csoportok és egyének egy kapcsolati erőszaktól terhelt figurában találták meg Orbán Viktor kihívóját, igazán itt volt az ideje, hogy a regnáló miniszterelnökről is begyűjtsék az efféle hajlamokról tanúskodó „bizonyítékokat”.

ezúttal súlyos nőgyalázó testi bántalmazással vádolja a kormányfőt, aki – több mozgó- és állókép tanúsága szerint – rendszeresen kezet csókol nőknek.

Angela Merkeltől a bokszoló Hámori Lucáig.

„Mert azt gondolták, hogy a nő mindig a férfi tulajdona, egy ideig az apjáé, aztán a házastársáé. No meg persze a hatalomé! És tudjuk, hogy Viktor és kormánya pont ugyanezt gondolja a nőkről!”

Én azt hinném, a kézcsók a tisztelet, a behódolás, már-már a megalázkodás jele,

Régi korokban a hűbérurak, abszolút monarchák és diktátorok inkább fogadták, mint adták a kézcsókot.

„Bizonyos vagyok benne – von tanulságot Perintfalvi Rita –, hogy Magyarország ébredésében és az elnyomó hatalom lerázásában kulcsfontossága lesz azoknak a nőknek, akik nem hiszik el azt, hogy a hatalom bármit megtehet velük.”

mígnem akad végre néhány hős amazon, aki fellázad eme brutalitás ellen. Így utólag talán még örülhetünk is, hogy például a felszabadító dicsőséges szovjet hadsereg katonái nem kézcsókkal alázták és abuzálták sorra a magyar nőket, hanem megtalálták ennek kellően kommunista és haladó módozatát.

Azért ne feledjük, hogy a mi kultúránkban mély hagyományai vannak a kézcsóknak. Még pár évtizede is elvárták a gyerekektől, hogy kezit csókolommal köszönjenek. Ebből maradt meg a csókolom. (A felnőtteknek így köszöntem, de a nőknek – különösen az idősebbeknek – a mai napig. Lehet, hogy ez is zaklatás?)

De nem jobb a „szervusz” sem, mert ez meg szolgát jelent latinul („alászolgája!”), a demokratikus korszellemnek vállalhatatlan. 

Én egyébként még sosem csókoltam kezet nőnek. Gusztustalannak is érezném, hogy a feleségemen kívül mással effélébe keveredjem. Ez ugyanis a férfinak sem feltétlenül öröm. Valószínűleg Orbánnak sem szerepelt a vágyaiban a trampli, minden nőiségtől mentes Merkel ujjai fölé hajolni.

pedig lehet, hogy szívesebben vágnánk miszlikbe a hitetleneket, mint vadidegen nők kezét csókolgassuk. Vagy előre engedjük őket az ajtóban. Ezt például meg szoktam tenni, de Perintfalvinak talán ez is abúzus. Őt ezentúl, ha összefutunk és felismerem, nem fogom előre engedni. Ahogy bizonyos – tőlem azért meglehetősen idegen – kultúrkörökben mondani szokták: bottal sem piszkálnám meg.

Sok társaságban – érkezéskor, távozáskor – bevett dolog a pusziszkodás, én például ha lehet, kerülöm, de elfogadom, ha úgy adódik.

Ha a lábukat csókolná meg, az volna csak a politikai abúzus. Vagy meg is mosná, mint a pápa szokta. Na, az a testi integritás megsértése. Nekem kezet még sosem csókoltak – el nem tudom mondani, mennyire örülök, hogy így van –, de háromszor is megtörtént, hogy bekerültem a tizenkét férfi közé, akinek a plébános nagycsütörtökön megmosta a lábát.

ez azonban egy másik történet, pusztán a gesztusok és a testi érintések bonyolultságát mutatja be.

Egyébként éppen úgy nem ért hozzá a lábamhoz az atya, amiképpen a kézcsókot lehellő sem a kézhez. Az interneten elérhető számos fotón ugyanis – akár a fiatal, népszerű ökölvívónőnél tett minapi látogatásról készült kedves kis videón – teljesen egyértelműen látszik, hogy a miniszterelnök a kézfogás mellett épp csak lehajol, köze nincs ahhoz, hogy ajkaival illesse a hölgyet. Régen pedig kesztyű volt a nőkön.

Vannak kultúrák, ahol ez szokatlan, de a tolerancia egyik fajtája az is, amikor ezeket a külsőségeket tudomásul vesszük. Elég szomorú például, hogy az általánosan elfogadott dresszkód a nyugati világ öltöny-nyakkendős megjelenése, ami olykor komikusan is hat egy-egy olyan országból érkezett vezetőn, ahol a napi középhőmérséklet harminc fok körül van, és ez az öltözék teljesen anakronisztikus.

most akkor kell az udvariasság, a nőnap, megkülönböztetett szeretet, tisztelet, vagy nem igénylik, kvázi férfiak, de akkor minek a kvóta? Mitől mások a nők, ha nem igényelnek efféle gesztusokat, és főleg: ki tartja számon, ki a nő?

Mellesleg, ha nyilvános abuzálás után kutatunk a honi politikai térben,

E kis színes hír arra jó elsősorban, hogy igazolja, mennyire nem találnak fogást Orbánon. Annak idején végigrágtam magam a Kende-féle „A Viktor” című könyvön, amiből nagyjából annyi derült ki, hogy míg a kollégiumban mindenki fűvel-fával összefeküdt (a modern világ rendje szerint), addig a beilleszkedésre képtelen Orbán monogám kapcsolatban tengette szürke hétköznapjait. Valamint egyszer egy fogadáson, a gyümölcsös tálból – amiből illem szerint a kultúremberek épp csak csipegettek –

Így van ez. Fürt szőlővel kezdődik, kézcsókkal folytatódik. Hova fog ez vezetni?

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)